Okajima Taeko Tokióban él, egy cégnek ír könyvismertetőket. Egy nap úgy dönt, hogy kivesz 10 nap szabadságot, és vidékre utazik a testvére férjéhez. 27 éves, és még soha életében nem töltött el vidéken hosszabb időt. Nem voltak odavaló rokonai, akikhez a nyári szünetben elutazhatott volna. Most azonban habozás nélkül vonatra ül, és elindul Yamagatára, ahol testvérének benibana ültetvénye van. Taeko ennek nagyon örül, mert végre kiszabadulhat a város nyüzsgéséből, élvezheti a vidék szépségét, és besegíthet a benibana betakarításában és feldolgozásában. Utazása során azonban előjönnek ötödik osztályosbeli emlékei. Taeko mindenre emlékezni kezd: az első ananászára, szerelmére, és még sok egyéb más dologra is. Nem tudja, miért történik ez. Lehet, hogy az emlékei szeretnék figyelmeztetni valamire? Megérkezése után az ültetvényen ő is keményen dolgozik a többiekkel együtt. A fizikai munka elfárasztja, de ez más érzés, mint Tokióban. Megszereti a vidéki életet, de szabadságának napjai lassan letelnek. Mindeközben megismerkedik Toshioval, aki szintén gazdálkodik. Korábban ő is városi volt, de a vidéki élet jobban vonzotta. Most egy biokertészete van, ott él és dolgozik. Taeko nagyon jól tud vele beszélgetni, vele még a legmélyebb érzéseit is meg tudja osztani. Lenyűgözi Toshio egyszerű jelleme. Az utolsó napon a nagymama felteszi neki azt a kérdést, ami nagyon meglepi őt: miért nem változtat életén, és megy feleségül Toshiohoz? Taeko érzi, hogy ez a kérdés már benne is motoszkál azóta, mióta megismerte őt. Rájön, hogy az emlékei is ezért törtek elő a múltból. Akkor a felnőtté válás küszöbén állt, most pedig a boldogságához vezető út bejáratánál. Érzi, hogy a mostani élete így nincs rendben. Döntését megtudhatjátok, ha megnézitek ezt az animét.